A Körmendi-Csák Fotográfiai Gyűjtemény története

A műgyűjtés életforma, mutatják ezt azok a kiállítások, amelyek egyes személyek vagy esetleg egész családok gyűjteményeit hivatottak bemutatni a szélesebb nagyközönség számára. Így lehet tekinteni a KörmendiCsák Gyűjteményre is, melynek kezdetei a múlt század ’80-as éveire nyúlnak vissza. Az eleinte festmény- és szoborgyűjteményként induló, majd később újabb és újabb művészeti ágakkal bővülő – grafika, textil, üveg – műtárgy együttes először 1997-ben mutatkozott be és vált láthatóvá kiadvány formájában is az érdeklődő közönség számára.

Akkoriban a fotó, mint művészeti tárgy értelemszerűen nem került a gyűjtés fókuszába, képzőművészeti gyűjteményről lévén szó. Visszatekintve, érdekes módon a fotó a képzőművészeti tárgyakon keresztül egyre közelebb került a gyűjteményhez, lassan de biztosan megjelent, szinte bekéredzkedett a kollekcióba. Először talán Gyarmathy Tihamér fotogramjai, melyekről a mester úgy beszélt, mint életműve jelentős felfedezéséről és ebben a műfajban alkotott munkáit egyenértékűnek tekintette festészeti alkotásaival. Említhetnénk még Bálint Endre, Marosán Gyula vagy Schéner Mihály fotókollázsait mind-mind olyan tárgyak, amelyek magukon hordozzák a fotó, mint kifejezési mód különböző formáit.

Évekkel ezelőtt született az az elhatározás, hogy a gyűjteményen belül létrejön egy önálló, a 20. századi magyar fotográfiát bemutató egység. Ennek kurátori teendőit Kincses Károly fotómuzeológus látta el, aki szakmai tanácsaival segítette létrejöttét, nemcsak a művészek, hanem az egyes alkotások kiválasztásában is. A döntésben jelentős szerepet játszott a 2011-ben Londonban, a Royal Academy of Arts-ban megrendezett „Szemtanúk” című kiállítás.

A nagysikerű bemutatón, amely a magyar fotográfia elmúlt századát 1989-ig mutatta be a londoni nagyközönségnek, sokan szerepeltek a jelen kiállításon bemutatkozó alkotók közül. Némely kiemelt alkotás szerepelt mind a két bemutatón, többek között Balla Demeter „Ádám és Éva, Bánkuti András Alkony, Moszkva, Benkő Imre Szoboröntöde, Kőbánya, Haris László Törvénytelen Avantgarde, Kerekes Gábor Május 1., Korniss Péter Munkában, a csúcsforgalomban, Budapest, Stalter György Más Világ, Tólápa I., Tímár Péter Krematórium, vagy Török László A család című alkotása. Londonban egyértelműen megmutatkozott a magyar fotográfia világszínvonalú teljesítménye, nemcsak a múlt század első, hanem a II. világháborút követő évtizedeiben is.

A gyűjtemény kifejezett célja, hogy nem keres egy központi témát vagy stílusirányzatot, hanem hagyja, hogy szabadon mutatkozhassanak be a fotográfusok alkotásaikon keresztül, de még ha nagyon tág formában is, egy összefogó keretre szükség van, ez pedig jelen esetben egy technikai és időbeli sík.

A kollekcióban tálalható fotográfiák analóg technikával készültek – innen az összefoglaló kötet címe – és keletkezési dátumuk a múlt század második felére esik.

A fotográfusok munkáinak szabad teret adó, nyitott, folyamatosan bővülő gyűjtemény létrehozása volt a cél, melynek első szakaszával találkozhat most a látogató.

Az “Analóg. 21 magyar fotográfus a 20. századból.” cimű gyűjteményes kötetben megjelent, mintegy 160 fotográfia része annak a 540 darabot számláló kollekciónak, amely magát a KörmendiCsák Fotográfiai Gyűjteményt alkotja. A 21 fotográfus:

Balla Demeter                      Horváth Péter                                  Török László

Bánkuti András                   Horváth M. Judit                              Urbán Tamás

Benkő Imre                           Jokesz Antal                                    Vékás Magdolna

Féner Tamás                       Kerekes Gábor

Friedmann Endre               Korniss Péter

Gulyás Miklós                      Stalter György

Hajdú József                         Szebeni András

Haris László                         Szilágyi Lenke

Hemző Károly                      Tímár Péter

- munkássága és életműve súlyos és sommás lenyomata az elmúlt évszázad második fele magyar fotográfiájának, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy magának Magyarországnak.

A válogatás ezen kiváló magyar fotográfusok dokumentarista, avantgárd és más irányzatú művészfotóin keresztül mutatja be a 20. század második ötven évének sajátos és egyedi látásmódját. Az egyes alkotók csoportba rendezett képei betekintést nyújtanak az életművek különböző korszakaiba, ciklusaiba. Nyugodtan beszélhetünk ciklusokról, hiszen a fotográfusok közül néhányan éveken, vagy akár évtizedeken keresztül nem „eresztettek el” egy témát (Benkő Imre, „Ózd sorozata, vagy Korniss Péter Vendégmunkás című sorozata, stb.), így dokumentálva a minket körülvevő világ változását, és néha bizony végleges megváltozását.

A gyűjtemény egyben időutazás is, néhány képben felelevenítve nemzetünk fájó történelmi pillanatait (Balla Demeter 1956. október 29.), vagy bemutatva számunkra egy társadalomban élő emberek párhuzamos világát (Horváth M. Judit – Stalter György Más világ, Budapest). Szilágyi Lenke Kaukázus, Gulyás Miklós Abádszalók, vagy Szebeni András Lepényevők című munkáját összeköti valami, valami, ami sok alkotásból köszön vissza ránk, az életszeretet.

A magányt (Vékás Magdolna Erőmű ablak galambbal), a szegénységet vagy a pusztuló, eltűnő környezetben játszódó életeket (Hajdú József Ipari táj) talán eddig nem vettük észre, mint ahogy az emberi örömöt, a mindennapok apró komikumát is jobban kellene látnunk, ahogy Ők, a fotográfusok teszik és tették az elmúlt évtizedekben.

Magával a Gyűjteménnyel és a gyűjteményt kísérő kötettel 21 fotográfus munkássága előtt tisztelgünk, remélve, hogy a gyűjteményt alkotói tevékenységükkel még sokáig kísérik és gazdagítják a jövőben.  Tisztelgünk a nyitott szemű emberek befogadó készsége előtt is, „mert iszonyú a kísértés a szépre”.

 

A gyűjtemény alapítója

Csák Ferenc

Csák Ferenc

Csák Ferenc

Az 1974-ben született Csák Ferenc tanulmányait 1989 és 2002 között Németországban végezte. Diplomáját 2001-ben a Regensburgi Tudományegyetem Művészettörténet és Politológia szakán szerezte, doktori tanulmányait követően, Magyarországra visszatérve művészettörténészként aktívan bekapcsolódott a Körmendi Galéria Budapest és Sopron művészeti központ szervezésébe.
Vezetése alatt (1994-tól 2006-ig, megszakításokkal) sok hazai és külföldi kiállítás rendezése; könyvek, katalógusok szerkesztése, valamint a Körmendi-Csák Művészeti Gyűjtemény kezelése fűződik nevéhez.

A Galériától való távozása után, 2005 és 2006 között a Nyugat Pannon EU-régió Miniszterelnöki megbízottja, 2006 januártól a Miniszterelnöki Hivatal európai és fejlesztési ügyekért felelős politikai államtitkára.  Ugyanebben az időszakban (2006-2010) az Oktatási és Kulturális Minisztérium keretein belül működő Pécs 2010 Európa Kulturális Főváros kormányzati koordinátora, illetve 2008 – 2010 között az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára.

2010-2012-ben, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) önállóságának megszűnéséig, az MNG főigazgatója.

2012-ben létrehozta a Liberty Art Center művészeti központot. Ugyanebben az évben megalapította a Körmendi-Csák Fotográfiai Gyűjteményt, melyet 2013 májusában az ANALÓG – 21 magyar fotográfus a 20. századból című kiállítás vezetett be a köztudatba.