Féner Tamás, fotó: Teknős Miklós

Féner Tamás, fotó: Teknős Miklós

1938. november 17-én született Budapesten. Gyermekkora egybeesett a második világháborúval, zsidó származása miatt korán megtapasztalta a kirekesztést. A Wesselényi utcai zsidó iskola (majd Kazinczy utcai általános iskola) után a Madách Gimnáziumban dr. Bada Gyula tanár úr meghatározó szellemi indíttatást adott számára: színjátszó körbe járt, fotózta az előadásokat. Ezekből a képekből jelent meg először néhány a Szabad Ifjúságban, ahol megismerkedett Bass Tibor fotóriporterrel. 1956-ban, 18 évesen, a forradalom alatt barátjával járta az utcákat és fotografált. A felvételeket ő maga hívta elő – ezekből néhány megmaradt.

Érettségi után – Bass Tibor segítségével – a Film Színház Muzsikához került gyakornoknak. Itt nyílt lehetősége, hogy a filmgyárban, színházakban, képzőművészek műtermeiben fényképezzen. Első kiállítása ezekből a képekből nyílt 1969-ben a Fészek Klubban. Később érdeklődése a balett felé fordult: a Pécsi Balett és az Operaház előadásairól és művészeiről készített felvételeiből – a korábbiak mellett – nyílt 1972-ben a Műcsarnokban nagyszabású kiállítás. A tárlat anyagára támaszkodva készített a Magyar Televízió Schiffer Pál rendezésében egy portréfilmet róla, majd 1974-ben ő maga alkotott egy animációs filmet, (amely a filmre vett fotót az animációval keverte) a bányászok életéből Sihtán címmel. Elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíró iskolájának fotós szakát, hallgatta művészettörténet tanára, Végvári Lajos professzor óráit a Képzőművészeti Főiskolán. Itt lett tagja az ún. Nadar Stúdiónak, amely a fotográfia és a művészetek iránt érdeklődő tehetséges fiatalok szellemi műhelye volt.

Már fiatalon bekapcsolódott a fotós szervezetek működésébe: a MÚOSZ Fotóriporter Szakosztályának vezetőségi tagja, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja (1972), majd főtitkára is lett; a Fotóművészet című folyóirat szerkesztője, majd főszerkesztője 1970–1990 között – jelentős szemléleti változást hozva a magyar fotográfia elméleti megítélésébe. Megszervezte a Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját (FFS).

Jól korszakolható eddigi életműve csak címszavakban : színház- balett; cigánysors; bányászlét; zsidó kötődés; város-táj – Róma, Berlin, Budapest; filozófiai-irodalmi érzés- emlékek.

Huszonöt nagy ívű fotósorozatot készített, négy egyetemen oktatott, illetve oktat, tucatnyi sajtóorgánumban szerkesztett, a magyar fotográfiai közéletnek évtizedeken át egyik fő szervezője – a XX. századi fotótörténet megkerülhetetlen alkotója. Albumai nem hiányozhatnak a fotográfiát kicsit is komolyan vevők polcáról.

Balázs Béla díjas, Kiváló Művész, 2010 óta pedig Kossuth- díjas . Több, mint húsz hazai és ugyancsak több mint húsz külföldi önálló kiállításon szerepelt, számos albuma jelent meg (legutóbb 2009-ben a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában FÉNER című életmű kötete.)

Munkáit az arles-i FIAP Archívum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotóművészeti Gyűjtemény őrzi.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN