(c) Haris László

(c) Haris László

1943. február 9-én született Budapesten. Bátyjától tanult meg fényképezni, hat évesen már tud filmet hívni, kontaktolni. 1956. november 2-án, 13 éves korában, megengedték neki a szülei, hogy végig fotózza a forradalom budapesti helyszíneit. A képeket sokáig rejtegetni kellett, de 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján kiállítás nyílt belőlük a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, Bécsben és Washingtonban.

A Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett, 1962 és 1968 között pedig a Budapesti Műszaki Egyetemre járt, itt diplomázott. 1972-tól nyolc évig a Nagyító című hetilapnál dolgozott, majd tíz évig a Pannónia Filmstúdióban volt standfotós. 1992-től 1997-ig a Teszt Magazin fotográfusa. Közben 2000-ig, közel húsz éven át kulturális és politikai plakátokhoz készített fotómunkákat grafikus barátaival, több rangos díjat is nyertek ( pl. 1988-ban az Év plakátja díjat Pócs Péter grafikussal).

Pályája már a kezdetektől nem a hagyományos utat követte: a képző-, fotó és filmművészet határán álló, ezeket nem ritkán átlépő képei gyakran egy parányi valóságrészlet makronagyításai. Legszívesebben képzőművészekkel, filmesekkel dolgozik együtt. Az 1960-as évek végétől jelen volt a Szürenon (a szürrealizmusból és a nonfigurációból kiábránduló művészek csoportja: „ sur et non”) kiállításain és a – nem kevésszer művészetpolitikai viharokat is elindító – balatonboglári kápolnatárlatokon. Tíz éven keresztül csak képzőművészeti kiállításokon szerepelt felvételeivel, leginkább az Új Magyar Avatgarde művészeivel közösen. 1973 és 1980 között, a szűkülő kiállítási lehetőségek miatt konceptuális műveket, performanszokat készített egyedül vagy képzőművész barátaival: Csutoros Sándorral, Molnár V. Józseffel, Szemadám Györggyel.

1975-ben akciósorozatot alkotott Jel és árnyék címmel, ugyanekkor készítette a 480 képből álló szekvenciáját, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria őriz.

1992-ben hozta létre Az angyali követés című film forgatókönyvét, a művet Dániel Ferenccel és Orosz Istvánnal készítette. Megismerte az animációs film technikáját, fotósként, majd animátorként számos film készítésében vett részt. Új fotó-animációs eljárást dolgozott ki, amit először Orosz István Ah, Amerika! (1984) című filmjében alkalmaztak.

Fotográfiáinak sajátos stílusát és hangulatát az adja, hogy a részletnagyításokon keresztül lehetőség nyílik a néző számára az asszociációk és áthallások dekódolására, a filozofikus közlendő megértésére.

Fotográfiát tanít az ASA fotóművészeti szabadiskolán. 2003-tól a megszűnésig a Magyar Mozgókép Közalapítvány Szakkuratóriumának, 2004-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagja.

2007-ben meghívták rendes tagnak a Magyar Művészeti Akadémiára.

1996 óta napjainkig újra absztrakt fotókat készít festmények apró részleteiről. Saját hitvallása szerint:

„A világ fölfelé és lefelé tartó végtelenségének megnyilvánulásai ezek a szokatlanul nagy méretű … fotográfiák.”

Balogh Rudolf- (2001) és Demeter-díjas (2003) fotográfus. Közel húsz egyéni és számos csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt.

Műveit különböző köz- és magángyűjtemények őrzik: Pécsett a Janus Pannonius Múzeum Modern Képtára, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Sárospataki Képtár és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény.

 

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN