Horváth M. Judit, fotó: Stalter György

Horváth M. Judit, fotó: Stalter György

1952. szeptember 20-án született Sárváron, asszimilálódott roma családban. Itt járt általános és középiskolába is. 1969 és 1981 között gyermekápolónőként dolgozott.
1985-ben kezdett hivatásszerűen fotografálni; a szakmát férjétől, Stalter Györgytől tanulta meg.  Az ő hatására tudatosodott benne származásának fontossága, annak vállalása és az a felelősség, amivel a magyarországi cigányság sorsán a saját eszközeivel segítenie kell. A szociografikus feltáráson és dokumentáláson fölül megmutatni az emberi és érzelmi értékeket – a rettenetes szegénységben.

1990 és 1995 között az Amaro Drom (Mi Utunk) romalap képszerkesztő-fotóriportere volt – Osztojkán Béla irányítása alatt, majd három évig a lap főszerkesztője lett. 1994-ben – férjével együtt – elnyerték a Magyar Sajtófotó pályázat Esszé-díját. Amikor már nem érezte, hogy az átpolitizált sajtóvilágban egy „kisebbségi” lapnál tud emberit, és újat, hasznosat teremteni, függetlenné vált.
Férjével több mint tíz év alatt lényegileg végigfotózták Magyarország legmeghatározóbb cigánytelepeit és a pesti gettósodó kerületekben élő romák életét. 1998-ban jelent meg Más Világ című közös albumuk, amelyben szakítottak a téma addigi képi megjelenítésének kétpólusú sémájával (vagy a szociografikus dokumentálás, vagy az idealizált „szabadlét” nosztalgiája) – ők mindemellett az embert (a vágyaival, mosolyával, könnyeivel…), az ugyanolyan embert is meg tudták mutatni. A kötet nagy visszhangot keltett, a fotókat bemutató kiállítások pedig világszerte rendkívüli hatást váltottak ki.

Kerényi György újságíró a kötet előszavában írja: „A fotókon a hiány nem üresség, nem embertelen, hanem nagyon is emberi a szegénység.”

2002-ben létrehozták a Kópia Fotógalériát, teret adva tehetséges pályatársak és tanítványok bemutatkozásának csoportos és egyéni tárlatokon. E mellett foglalkozik folyamatosan fiatal fotósok tanításával, segítésével is.

2010-es Csalóka Látszat című Mai Manó-beli kiállítása – és a magánkiadásban megjelent kötete – egy új megközelítési dimenziót mutat a lét-múlt-nőiség-emlék-vágy sokrétű palettáján. A nagyméretű színes képeken nem a tárgy válik emberré, hanem a tárgy és környezete készteti a nézőt magában keresni az eltűnő embert. Horváth M. Judit így vall a Csalóka Látszat című kiállításáról:

„Származásomból, lelki alkatomból, nem utolsó sorban női mivoltomból adódik, hogy számomra a Valóság és a Mese szorosan összefonódik, a köztük levő szűk mezsgye átjárható. Könnyedén lépek át egyikből a másikba, és e kettős lélekállapotból fakadó bizonytalanságomból születnek képeim…”

Legutóbb pedig Privát képek címmel (Herman Ildivel) vallott személyes, mindannyiunkat megrázó, bármikor „utolérhető” sorsáról kegyetlenül csupasz őszinteséggel.

1998 és 2012 között hat egyéni és tizenkét csoportos kiállításon szerepelt – New Yorktól Sárvárig – felvételeivel.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja.

Felvételeit a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN