(c) Jokesz Antal

(c) Jokesz Antal

1952. augusztus 30-án született Devecserben. Gyermekkorát Kolontáron és Ajkán töltötte. 1966 óta Veszprémhez kötődik. Eredetileg műszaki pályára készült – műszaki-technikai érdeklődése és kedvtelése azóta is megmaradt -, de a 70-es évek elején intenzíven kezdett foglalkozni a fényképezéssel. Nagy hatással volt rá a film, mint vizuális kifejezési lehetőség; különösen Antonioni Nagyítás című művének látásmódja – filozófiája –, életérzése. (Részben ennek hatására készítette éjszakai parkokban önarcképeit, modell-felvételeit.) A 80-as években egy mozikat üzemeltető megyei vállalat reklám és video osztályának vezetőjeként számos filmművészeti kiadványt és periodikát szerkesztett és tervezett.

1976 óta szerepelnek alkotásai egyéni és csoportos kiállításokon itthon és külföldön. 1978-tól 1983-ig a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának a tagja, ahol lehetősége volt sajátos, egyéni felfogásban elkészíteni fotóit. Újszerű munkái gyakran kerültek elméleti és szakmai viták kereszttüzébe, de hamar közös utat talált a progresszív hazai és európai művészeti áramlatok képviselőivel.

1979-től alapítója és animátora a Veszprémből induló Dokumentum elnevezésű kiállítás- és kiadványsorozatnak, amelynek legelső szereplői között találjuk Szerencsés Jánost, Vető Jánost, Kerekes Gábort. Ugyancsak 1979-ben a „Prix Air France – Ville de Paris” ösztöndíj keretében fényképezte Párizst, ahol a francia főváros polgármesterének díját kapta meg.

1979 és 1982 közötti munkáiban tipikusan fotográfiai alapelemekkel: a fénnyel, az idővel, a negatív síkjára lehatárolt térrel és ezek esetlegességeivel foglalkozott.

Budapesti „városképein” a tér, idő és expozíció kapcsolatának véletlenszerűségeit rögzítette.

1983-ban lett tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

1999-ben jelent meg A preparált idő nyomában címmel fotó- és esszékötete, amelyben addigi pályájának bölcs és lírai összegzését adja szóban és képben.

Az utóbbi évtizedben főleg a megújuló vizuális technológiák nyelvi és mediális sajátosságaival foglalkozik, számos publikáció, tematikus kiállítás, szimpózium, művészeti kiadvány létrejötte kapcsolható nevéhez.

Korábbi, ismert fotóinak kézi színezéssel, majd digitalizálással is módosított változatait 2003-ban Budapesten a Műcsarnokban és a Vintage Galériában mutatták be, illetve azóta számos európai városban is kiállították.

Egy 2011-es interjúban így jellemezte saját munkásságát: „…képeim magára a képi médiumra, annak aktuális változásaira reflektálnak, így ezek még saját pályám kezdetén is értelmezhetetlenek lettek volna. Egyszerűen csak kortárs művész vagyok, aki különböző eljárásokkal képeket állít elő, leginkább talán egy képzőművész alapállásából.”

Munkásságát 2002-ben Balogh Rudolf – díjjal ismerte el a magyar állam.

Művei számos köz-, és magángyűjteményben is megtalálhatóak: többek között Magyar Fotográfia Múzeum, Kecskemét; Lackó Dezső Múzeum, Veszprém; Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros; Karvalits Ferenc gyűjteménye és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN