Korniss Péter, fotó: Módos Gábor

Korniss Péter, fotó: Módos Gábor

Kolozsvárott született 1937. augusztus 4-én, 1949 óta él Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Jogi Karának hallgatója lett. Két év után fegyelmivel kizárták az egyetemről, mert 1956-ban az egyetem forradalmi bizottságának a tagja volt.

1957 és 1961 között segédmunkásként dolgozott, többek között a Budapesti Fényképész Szövetkezetben. 1961-ben fényképész szakvizsgát tett. A Nők Lapjánál helyezkedett el, előbb fotóriporter, majd képszerkesztő és művészeti vezető lett – harminc évig volt a lap munkatársa. A hatvanas évek elejétől fényképezett néptánc-együtteseket, többek között az Állami Népi Együttest, a Honvéd Művészegyüttest 1965-től, a mai napig is dolgozik.

1967-ben, Novák Ferenc koreográfus hatására kezdett Erdélyben fényképezni, ahová azután évtizedeken keresztül, máig visszajár a hagyományos paraszti életforma és kultúra, s az átalakulás folyamatának megörökítéséért.

Első önálló kiállítását a Műcsarnokban rendezte 1974-ben, ugyanezen évben jelent meg első albuma is Elindultam világ útján…- magyar népszokások címmel.

1977-78-79-ben amszterdami World Press Photo zsűrijének, majd 1984-től a WPP nemzetközi tanácsadó bizottságának tagja. Közel húsz évig a szintén amszterdami International Danstheater társulatát is fényképezte.

1978-ban kezdett el foglalkozni az ingázó-munkások életével. Munkája során ismerkedett meg Skarbit Andrással, aki Tiszaeszlár és Budapest között ingázott és a fővárosban kubikosként dolgozott. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás című albumában jelentette meg 1988-ban, majd a budapesti Műcsarnok után több külföldi kiállításon is bemutatta.

1991 és 1999 között a Színház című folyóirat képszerkesztője volt, 2007 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Korniss Péter számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja, 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány nemzetközitanácsadó testületébe választották.

Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (többek között Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, Moszkva, Quito, New York). Gyakran dolgozott a nemzetközi sajtóban (National Geographic, GEO, Forbes, Time, Fortune,).

Fontosabb könyvei: Múlt idő (1979), Vörös Felhő földjén (1982), Ősi karavánutak földjén (1985), Leltár – Erdélyi képek 1967-1998 (1998), Kötődés (2008).

Több jelentős díja, kitüntetése van: Balázs Béla díj (1975), Érdemes Művész cím (1983), Magyar Művészetért díj (1995), Pulitzer Emlékdíj (2004), Prima Primissima Prima díj (2004), Hazám díj (2005), Magyar Örökség díj (2010), Kölcsey Emlékérem (2013). 1999-ben ő volt az első fotográfus, aki Kossuth-díjat kapott.

Egy interjúban sommásan így jellemezte önmagát:

„Az ember érdekel, meg a kultúra, amelyben él.”

Dokumentarista fotográfus, de soha nem az esemény az elsődlegesen fontos számára, hanem az abban jelenlévő ember.

Művei több külföldi és magyar köz- és magángyűjteményben megtalálhatók: Magyar Fotográfiai Múzeum, Musée Nicephore Niépce (Franciaország), National Museum of Photography, Film and TV (Anglia), a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Szalóky Gyűjtemény, Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN