Kerekes Gábor, fotó: Várnagy Tibor

Kerekes Gábor, fotó: Várnagy Tibor

Egy német kis faluban, Oberhartban született 1945. augusztus 2-án. Családja a harcok elől menekült, a háború után visszatértek Budapestre. 1964-ben a Kölcsey Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a fényképész szakmunkásképző iskolát. 1971-ben egy ajándékba kapott Voigtlander fényképezőgéppel kezdte el pályáját: kezdetben két évig a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédriportere volt, azután 1979-ig a Vasipari Kutató Intézetnél fotózott. A nyolcvanas évek közepétől a Képes 7, később a Képes Európa fotóriportere, majd szabadúszó fotóművész lett. A kilencvenes évek elejétől a camera obscura különféle módozataitól kezdve a történeti fotóeljárásokon át a polaroidig és a digitális fotóig terjedt technikai repertoárja. Eszköztárából mindig azt választja ki, ami mondanivalójának a legjobban megfelel. A régi fotótechnikák biztos ismerete és alkalmazása az egyedien „kerekes” témák plasztikus megjelenítését szolgálja: a születés, létezés, halál – a mikro- és makrokozmosz számos eleme és a tudomány kiaknázhatatlan világa. A természettudományos ismeretek tisztelete témában és kivitelezésben egyaránt különleges ismertetőjegye Kerekes Gábor fényképeinek.

1977-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának alapító tagja, 1986-tól művészeti vezetője lett. Később is a kreatív, európai szintű kortárs fotográfiai irányzatok elszánt híve volt, megalakította – részben a régi stúdiósokból – a „+műhely” csoportosulást.
Folyamatosan tanul, tanít, kísérletezik, kreatív módon használja a régi korok fotótechnikáit, ötvözi ezt a digitális világ adta lehetőségekkel; állandóan kritikus módon figyeli magát és a körülöttünk lévő világot. És erről beszél nekünk rendkívül koncentrált, absztrakt vizuális megfogalmazásaiban.

1980 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja.
1981-ben Jokesz Antallal, Szerencsés Jánossal és Vető Jánossal megalakították a Dokumentum csoportot.

Itthon és külföldön rendszeresen kiállító művész; az 1977-es Ferencvárosi Pincetárlatától napjainkig több mint húsz egyéni kiállítása és számos csoportos bemutatkozása volt.
A 2011-es innsbrucki FOTOFORUM-ban megrendezett kiállításának ismertetőjében az alábbi áll:

„Az első pillanattól kezdve teljesen egyéni úton járt, megközelítése, alkotói habitusa és képei nagyon gyorsan a fotográfus világ megkerülhetetlen alakjává tették. Elkötelezett szemlélete és művészi projekjeinek komplexitása és minősége miatt a jelen nemzedék számára is referenciának számít.”


1990-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2010-ben Érdemes Művész címet kapott.
Kiadványai a Magyar Fotográfiai Múzeum gondozásában, limitált példányban jelentek meg.

Művei fontos európai köz- és magángyűjteményben is megtalálhatók: Galerie der Stadt, Esslingen; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét; Musée de l’Élysée, Lausanne; M. Ken Damy, Brescia; National Museum of Film, Television and Photography, Bradford és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény.

 

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN