Szebeni András, fotó: Móricz Simon

Szebeni András, fotó: Móricz Simon

Budapesten született 1946. április 30-án. A Madách Gimnáziumban Bíró Yvette filmklubjában érzett rá a képiség fontosságára. 1964-ben a Budapesti Fényképész Szövetkezetnél helyezkedett el, közben 1966-ban fényképész szakvizsgát tett. Később művészettörténet-filozófia szakon diplomázott.

1972-től 1991-ig a Nők Lapja című képes hetilap fotóriportere, majd főmunkatársa és rovatvezetője lett. 1991 és 1993 között a Playboy magyarországi kiadásának művészeti igazgatója volt. Ezt követően exkluzív szerződéssel (Sóvári Zsuzsával, kolumnistaként Kép és Írás címmel) jelentek meg hetente fotográfiái az Esti Hírlapban, a Kurírban, a Mai Napban. Sorozata volt még a Népszabadságban Képek és Szavak címmel.

1973-tól a MÚOSZ, 1978-tól pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja.

1973 és 1979 között a Magyarországon kihalóban lévő mesterségek művelőit örökítette meg – Mesterségek dicsérete című kiállításán mutatta be felvételeit.
1978-ban több hónapot töltött Thaiföldön: a buddhizmusról, a kábítószerfüggőségről és kezeléseikről készített felvételeket. (Angyalok városa című kiállítása.)

1981 és 1983 között a magyar elmegyógyintézeteket fotografálta, képei a Magyarország felfedezése sorozatban a Téboly, terápia, stigma című kötetben jelentek meg.
A Boldogok, akik házadban laknak című albumában az akkoriban (1983-1986) fellelhető négy magyarországi szerzetesrend kolostorainak a világát térképezte fel, a kötet a Corvina kiadó gondozásában jelent meg; majd a nyolcvanas évek végén a hazai reformátusok életét fotózta. (Tudvalévő, hogy a Kádár-kori Magyarországon ez nem volt természetes témaválasztás.)
Közéletibb, politikai érzékenységét is sejtető oldalát mutatta meg a Vajszínű árnyalat 1988- című kötetében, amely a magyar és kelet-európai rendszerváltás eseményeit örökíti meg – Esterházy Péter kísérőszövegével.
Az 1990-es években több albumot adott ki híres és kevésbé híres emberek rendhagyó portréiból (Arctérképek, Vallomás, Dimarco-változatok, Női vonal, Hölgyeim és Uraim).

1990-ben alapítója volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának, 1990 és 1995 között pedig főtitkárhelyettese, illetve ebben az időszakban a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökségi tagjává választották. 2005 és 2010 között a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep fotóművészeti tagozatának művészeti vezetését vállalta.
Az ő ötlete alapján valósult meg a Bécs-Budapest 2000 (1999) album, amely két rokon várost mutat be két magyar és két osztrák szerzőpáros (fotós és író) által.

1999-ben Xantus János felkérésére eljátszotta saját magát Se kép, se hang című filmjében. 2009-ben Makk Károly hívta meg egy cameo szerepre az Így, ahogy vagytok című politikai thrillerjébe . ( Ez is sokoldalúságának bizonyítéka.)

„Közéleti” fotográfiai tevékenysége a …res publica…(2004) című három nyelven megjelenő könyvvel folytatódott, amelyben megörökítette mindazokat a közjogi méltóságokat, akiknek meghatározó szerepük volt Magyarország európai uniós csatlakozásához.

Három kötete jelent meg a Budapesti Kamaraszínház belső, „zegzugos” életéről – szakítva az addigi hagyományos színházi fotó sablonjaival. (Bevilágítás, Egy szerelem három éjszakája, Szín-darabok)
A Hídregény (2007) című, nagyformátumú album a Kőröshegyi völgyhídnak – Közép-Európa legnagyobb hídjának – a születését mutatja be.

2013-ban elején jelenik meg az LGT- Etűdök kamerára és három helyszínre (Presser Gábor jegyzeteivel) fotóalbum, amely a Locomotív GT zenekar 2013 februári koncertjeire készült. A zenekar életéből három fontos történetet mutat be a fotós: Tabán, 1979; LGT-show,1980; Nyugati búcsú,1992)

Műveit a közönség több mint ötven egyéni kiállításon láthatta, könyveinek a száma meghaladja a negyedszázat. (Ezek közül jónéhány könyvészeti díjat is nyert.)

Balogh Rudolf-díjas (1995), MÚOSZ Aranytoll-díjas (2006), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2006).

Egész pályájára jellemző – a rendkívül magas szintű technikai kivitelezés és igényes témaválasztás mellett – a társult művészetekkel és tudományágakkal való szoros kapcsolat. Az irodalom, a színház, a zene, a néprajz, a pszichológia és a fotográfia egymást erősítő hatásával ér el nem csupán esztétikai, hanem intellektuális hatást.

Számos köz- és magángyűjtemény őrzi fotográfiáit (Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény).
26 felvételét a New York-i Metropolitan Múzeum válogatta be gyűjteményébe.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN