(c) Tímár Péter

(c) Tímár Péter

Ajkán született 1948. augusztus 23-án. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd 1967 és 1972 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára járt, itt diplomázott. Már egyetemistaként szerepelt fotókiállításokon. 1979-ig építészmérnökként dolgozott a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben, közben a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak is a tagja lett. 1979 és 2010 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Fotó szakán művésztanár, illetve 2007-ig az iskola igazgatója is volt. 2009 és 2011 között a Kaposvári Egyetem, jelenleg pedig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola fotóművészeti tanszékén tanított, illetve tanít.

Folyamatosan foglalkozott a magyarországi fotós-képzés korszerűsítésével: közreműködött a főiskolai szintű fotográfus-képzés magyarországi bevezetésénél, kidolgozta és hosszú időn keresztül gondozta a középszintű képzés szakmai programját és vizsgáztatási követelményeit.

Fotográfusi pályáján előbb montázsokat és kollázsokat készített, majd kézzel színezett fotókat, amelyekben a fénykép képzőművészeti megközelítése érdekelte. Később a fotó dokumentatív ereje ragadta meg. Ebből az időszakból valók a Fővárosi Temetkezési Intézetnél készített megrázó, a végrehajtási aktusban kegyeletet nyomokban sem rejtő dokumentációi. A magyarországi börtönökben és javítóintézetekben a tetováltakról készített nagyívű sorozatot. Kezdeményezésére – az általa megfogalmazott hipotézisre és a szinte szociografikus képi feltárásra alapozva – a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága kutatási programot indított a tetovált jegyek és a bűnözői karakter összefüggéseinek feltárására.

A tanítás mellett évekig dolgozott a Magyar Szemle című, a Külügyminisztérium által külföldre terjesztett folyóiratnál riporterként és képszerkesztőként. 1991-től a Fotóművészet című folyóirat kiadó-főszerkesztője.

Később a város- és tájfényképezés felé fordult: számos légifelvételt készített. Ezekből a fényképekből jelent meg 1998-ban Budapest plen air című albuma.

Jelenleg is rendszeresen fotografál műtermi portrét és aktot, illetve élő és élettelen világunkból bármit, ami számára jelentősséggel bír.

Munkásságát 1996-ban Balogh Rudolf-díjjal ismerték el.

A világ számos helyén – USA, Ausztrália, Svájc, Hollandia stb. – vett részt csoportos kiállításon; meghatározó nemzetközi fotótörténeti és művészeti albumban, kiadványban szerepelnek a fényképei.

Felvételei egy részét a lausannei Elysée Múzeum, a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár kortárs fotótára, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN