Török László, fotó: Sárközy György

Török László, fotó: Sárközy György

1948. április 20-án született Budapesten a Százados úton, munkáscsaládban. 1966-ban érettségizett, két év katonaság után 1970-ig a Magyar Filmlaboratóriumban helyezkedett el (nagybátyja Török Vidor operatőr segítségével). Itt Heffele József nagy hatással volt vizuális látásmódja kialakulására. Ezután három évig az MTI-nél volt különböző beosztásokban. 1975-ben fényképész szakvizsgát tett, később elvégezte a Magyar Újságírók Szövetségének iskoláját is.

1972-ben Család című képével robbant be a magyar és nemzetközi fotográfiai ismertségbe: a World Press Photo Aranyszem-díjasa lett.
Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat fotóriportere, majd képszerkesztőjeként dolgozott, miközben a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjává választották (1979) és tevékenyen részt vett az Első Alkotócsoport és a Dunakanyar Fotóklub munkájában.
1991-ben Salföldön létrehozta a Pajta Galériát, ahol kiállításokat, akt-workshopokat rendez – így a magyar fotográfiai élet fontos szereplője.
1989-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el fotográfiai munkásságát, 1993-ban Düsseldorfban Kodak-díjat kapott.

Önálló kiállításait – eddig több mint húsz volt – Magyarországon kívül Spanyolországban, Finnországban, Olaszországban, Németországban, Litvániában és a régi Jugoszláviában is bemutatták.
A JAK-füzetek 4. köteteként jelent meg 1983-ban Módosulások című albuma, amelynek előszavában Zalán Tibor a következőket írja Török László művészetéről:

„Alkotói módszere egyben a valósághoz való speciális viszonya is. A kifejezendő és a kifejezett… közötti rést próbálja mind összébb húzni… Kevés elemmel dolgozik, ezek közül a mezítelen női test, a stilizált és homogén háttér – vagy a gyűrött drapéria – domináns szerephez jutnak a világában.”

A kék tónus, a hosszú expozíciós idővel készített, bemozdult, ironikus környezetbe helyezett női aktok után Bari Károly költő segítségével készült Cigányok című sorozata és az Idézetek című irodalmi ihletésű képei a kicsit is odafigyelő számára mindenkor felismerhetővé teszik műalkotásait.
Többnyire monochrom egyedi technikával, sokszor montázzsal készíti fotó-műtárgyait. Azt írja alkotói attitűdjéről Kincses Károly:

„Spekulál, gondolkodik, rendez, tervez, s képei csak azután születnek.”

Műveit a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Bradford TV-film Alapítvány, a Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménye és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN