(c) Vékás Magdolna

(c) Vékás Magdolna

1956. július 23-án született Budapesten. Érettségi után, 1977-ben a Dési Huber István Szakmunkásképzőben fényképész szakvizsgát tett. Ezt követően tíz évig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fotósa volt.

Jelenleg fényképezést tanít az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, emellett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a kézműves fotóeljárások tanára. A Szellemkép Szabadiskola végzős hallgatóinak is tanítja a történeti fotóeljárásokat. Rendszeresen tart Képíró – képolvasó hétvégéket a Mai Manó Házban Archaikus technikák elméletben és gyakorlatban címmel.

1977 és 1982 között a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának, 1982-től pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja (jelenleg elnökségi tag), az Első Alkotócsoport alapító tagja, 1987-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének művésze.

1985-től, a Kincses Károly vezette gödöllői fotótechnikai tábor óta foglalkozik különleges eljárású képek készítésével. Kezdetben merített papírra, majd sokféle hordozóra, textilre, kőre, fémlapra készít képeket.

A különböző anyagok textúrája így jelentéstöbbletet ad képeinek, műalkotásainak. Az albumin, sópapír, cianotípia, chromotípia, facsimile fényképek előállítása mindig egy magasabb gondolatiság jegyében adnak egyedi jelentést alkotásainak.

1980-tól – nem túl gyakran, de folyamatosan – kiállító művész. Az 1998 decemberében az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban rendezett kiállítás megnyitóján Gera Mihály a következő szavakkal vezette be a tárlatot:

A Vékás-birodalom a valóság elemeiből épített, varázslatos hangulatot árasztó, öntörvényű világ, ahol csend van, nyugalom, derű, jó kedély, kiegyensúlyozottság, s amit Vékás Magdolna úgy alkotott lényéből fakadó természetes egyszerűséggel, miként a régi mesterek, pontos, alapos és céltudatos munkával, gondosan ügyelve arányokra, részletekre.

Első önálló kiállítása Nihil címmel, 1978-ban került megrendezésre a Liget Galériában.

Képei folyamatosan szerepeltek a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállításain.

1999-ben bátyjával, Vékás Péter operatőrrel a római Magyar Akadémián volt közös kiállítása Műfény címmel.

2002-ben résztvett egy amerikai fotós szakmai úton, az akkor készített felvételeiből 2012-ben a Kolta Galériában mutatta be nyomdai fémlemezre nagyított felvételeit NY címmel.

2007-ben, pályájának évfordulóján a Mai Manó Házban rendezték meg Harminc év című retrospektív tárlatát.

Merített papírra készített Cianotípiák című különleges kötete a Nádai Stúdió gondozásában 1997-ben jelent meg, a Töredékek a városról című albuma pedig a Városháza sorozatában látott napvilágot.

1998-ban Divald Károly Emlékplakettel tüntették ki, ebben az évben elnyerte at Esztergomi Biennálé Fődíját is, 2000-ben pedig a fotós szakma legrangosabb kitüntetését, a Balogh Rudolf-díjat is megkapta.

Művészete határozott állásfoglalás „a tömegtermelés bűvöletében élő, vergődő, elgépiesedett világgal szemben, az egyedit alkotó, korszerűtlennek ítélt kézi munka mellett.”(G.M.)

Fotográfiai alkotásainak egy részét a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.

FOTÓI A GYŰJTEMÉNYBEN